Palackposta

2001. febr. 11.
2001. jan. 24
2001. jan. 20.
2001. jan. 14

4. palack

A Szabad Formák c. digitális folyóirat indulását ismertető közlemény

www.edition.hu

A Szabad Formák (Free Forms) magánfolyóirat (Private Periodical), a fiatalon elhunyt örök barát, szerkesztő és költőtárs, Sziveri János (1954-1990) emlékének adózva készül.
Mindenekelőtt a kortárs szépirodalom, kritika, filozófiai-, művészeti írások, képzőművészeti alkotások, fotók, dokumentumok gazdag anyagából ad közre (Literatúra, Textus, Private Gallery rovataiban) havonta egy-egy csokrot elsősorban magyar, de más nyelveken (eredetiben) is.
A Sziveri Archívumban folyamatosan kerül bemutatásra - a tervek szerint majdan - a teljes Sziveri-hagyaték.
A Mementó rovat a néhai, legendás Új Symposionnal foglalkozik, különös figyelmet szentelve az 1980-1983-as időszaknak, amikor is Sziveri János volt az újvidéki folyóirat főszerkesztője.
A Hyde Park lehetőséget biztosít a mindennemű szabad véleménynyilvánításra, vitafórumok létrehozására, illetve az érdemi hozzászólások szerkesztett változatának publikálására is.
A hamarosan életre kelő Private Academyn kiváló írók, tudósok, alkotóművészek tartanak majd egy-egy kurzust (a zene, irodalom, képzőművészet stb. témaköreiből).
Egy mondatban: A Szabad Formák (Free Forms) magánfolyóirat (irodalom, kritika, művészet, filozófia) Szűgyi Zoltán szerkesztésében, in memoriam Sziveri János.
Szavazzon bizalmat, lapozza fel, nézze, olvassa és véleményezze a Szabad Formákat!
Legyen szerzőnk, munkatársunk!

Működteti: NeGRAL Publishing System (NPS) az Ön informatikusa
www.negral.com; E-mail: info@negral.com

3. palack

Lőkös Ildikó beszámolója a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház ungvári előadásáról


a BeregInfo fotója

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Trill Zsolt és családja
a BeregInfo fotója

KÁRPÁTALJAI SZILÁNKOK

...

Az irodalomtörténészek szerint a lengyel Mickiewicz az Ősök című monumentális drámai költeményével a XIX. század elején lerakja a lengyel dráma és a lengyel színház új alapjait. Ő maga azt mondta művéről, melynek 59 férfi, 17 nő, csoportos és gyermekszereplői vannak, hogy csak arénában lehet eljátszani, ahol óriási tömegek vonulhatnak.
Így hát nem is lehet csodálkozni azon, hogy ez a mű nem tartozik a leggyakrabban játszottak közé.
Annál inkább azon, hogyan jutott ez eszébe Vidnyánszky Attilának és társulatának, a beregszászi Illyés Gyula Állami Magyar Színháznak.
A fiatal társulat, mely a születése óta eltelt néhány év alatt bel- és külföldi sikereket egyaránt magáénak tudhat, általában parányi színpadokon dolgozik, még parányibb költségvetéssel.
És mégis Mickiewicz, mégpedig Bella István friss fordításában.
A néző nem hisz a szemének.
A szín szinte díszlettelen, és tényleg pici a színpad. Ha mindenki a színen van, akkor sincsenek annyian, mint ahogy Mickiewicz megálmodta.
És láss csodát! Színház születik. Az alig díszletből, az alig jelmezekből, a kevés szereplőből: megszólal az Ősök! Tényleg csoda, ahogy Vidnyánszki Attila a teret kezeli. Tömegeket látunk, vad tivornyákat, megtelt börtönöket, szenvedő embereket, gyerekeket, sorsokat. Krepp-papírcsíkok a legvadabb világégést idézik. Néhány női hang, arc, személyiség az aggódó népet. Papírdobozokban, vaságyon üldögélő férfiak a börtön elviselhetetlenségét. És a zene! Amely sokféle korban, stílusban, de egymásba fonódó, egymást követve, elvarázsol, megmagyaráz, átértelmez.
Mire vége van, elfelejtődik a nagykabát, melyben végigüljük az előadást, a nekünk szokatlan színházi körülményeket, csak az öröm marad, hogy itt lehetünk.
***
Hihetetlen az az erőfeszítés, ahogy a beregszászi színészek dolgoznak. Tényleg a semmiből nőttek ki, alig-alig támogatva (tavaly például hét hónapig nem kaptak fizetést), de semmivel sem törődnek, hanem alkotnak. Mikor szembesültünk körülményeikkel, azzal viccelődtünk, hogy néhány magyar színházigazgatót ide kellene küldeni kicsit dolgozni, biztosan jobban örülne aztán az otthoni körülményeknek.
***
Az Ősökben található a világirodalom leghosszabb monológja. Több száz sor. A Vidnyánszky rendezte előadásnak talán a legizgalmasabb része, mikor ezt a majd' negyven percig tartó monológot a dráma főszerepét játszó Trill Zsolt elénk varázsolja. Elképesztő tehetség, a fegyelmezettség, a színészi alázat és az őrület, elszántság, vadság, szenvedély, mind egyszerre jelenik meg nála.
***
Trill Zsolt nem volt igazán boldog, mikor az előadás utáni fogadáson összetalálkozott az Új Színház küldötteivel, főleg Márta István igazgatónak nem örült. Tudniillik, mikor legutóbb nálunk vendégszerepeltek, akkor várták közös gyereküket a társulat tehetséges színésznőjével, Szűcs Nellivel. S Zsolt ekkor fogadott Márta Istvánnal, hogy fia lesz. Tévedett. Emiatt ugyan nem bánkódik, csak a három liter pálinkát sajnálja, amivel Márta Istvánnak tartozik.
***
A beregszászi társulatot, azért, amennyire lehet, Magyarországról is támogatják. Mint például ezúttal azért is volt jelen a bemutatón Schiffer János budapesti alpolgármester, hogy együttműködésükről, segítségükről biztosítsa a társulatot. Az Ősök bemutatójához anyagilag is hozzájárult a főváros, és a vidék néhány könyvtárának, iskolájának könyveket jutatott el.
***
Nehéz körülmények, irigylésre méltó fáradozások. Fantasztikus emberekkel találkoztunk. Semmivel sem törődnek, csak azzal, hogy értelmes dolgokat csináljanak. Tanárképző főiskolát alapítanak, könyvtárakat hoznak létre, hideg, sötét helységekben próbálnak, pályázatokat írnak, alkotnak, hisznek az erejükben, és nekünk is juttatnak belőle.

L. I. (Új Színház, Bp.)
www.szinhaz.hu/ujszinhaz

 

2. palack

Egy Amerikában tanuló 16 éves kárpátaljai iskolás e-mail levele Ungvárra

Zdarova bratuha.
Ja tebja pozdravlaju s prosedsim dnom rozhdenija.
Ja tebe zvonil no ti uzhe posol praznovat.
Napisi kak pogulali.
U menja vso normalno. Skola klasnoja, vigladit tak
kak v filme Beverli Hills. Mnogo klasnih devok, uzhe
s mnogimi poznakomilsa. Uroki ochen dlinnije, no zato
interesnije. Kstati peredaj Jutka nenike privet.
Skazhi jej sto ja i zdes uchu matematiku.
Posle skoli obichno igraju s nigerami bassketball.
Oni tak igrajut, sto dumaju u nas nikto tak ne
igrajet.
Zdes rap na mnogo lutse chem u nas, i voobsche po
muzike mi ot nih otstali.
Segodna idu s odnoj meksikanochkoj v kino taksto
mozhet stoto na vecher zamutitsa.
Raboti schas halak.Dazhe na benzin ne mogu sebe
zarabotat. Stariki mne dajut tachku, hota prav ja
jesvho ne imeju, no benzin dolzhon pokupat sam. V
mashine 6 cilindrovij motor, i zhrot sobaka 13 litrov
na 100 km.
Poka bil tut nauchilsa na konkah katatsa, schas hochu
na hokej zapisatsa.
Pisi kak tam u vas dela, kak u Vityi gumibiznes, kak
Kostina kopejka, kak klas pozhivajet.
Peredavaj vsem privet: Vitye, Istvanu, Tomiju, Kole,
Rekiju, Tibiju, Spisaku, Erike(krasavice),
Martinyucske, Natas...........
Nu davaj!
Ne zabivaj pisat!

Andrewboy

1. palack

A zEtna c. webmagazin körlevele 2001. január 14-én, 2 melléklettel

Tisztelt szerző!

Körlevelem tartalma ma egy pályázat, (ismét) egy biopoetikus felhívás, valamint egy folyamatos érvényű felkérés. A pályázat magazinunk médiapartnerével, a szabadkai Üzenettel folyó együttműködésünk keretében jött létre. A második szövegmellékletben olvasható felhívás folytatása az ősszel megkezdett sorozatnak.
A felhívás pedig kötetnyi kéziratok internetes közzétételére vonatkozik. A zEtna magazin PraEprint kortárs-sorozatában ezideig hét kötet jelent meg. A felkért szerzők mellett újak jelentkezését is várom.

Barátsággal
Beszédes István
a zEtna szerkesztője

A zEtna címe: www.zetna.org.yu

P. S.

Amint azt a netikett megkívánja, a zEtna internetes magazin körleveleitől megszabadulhatsz egyetlen "Kegyelem!" című vagy tartalmú levelet küldve a webmester@zetna.org.yu címre.

------------------------------------------------------------------------

1. számú melléklet

Kosztolányi apokrif

Az Üzenet folyóirat és zEtna webmagazin talált Kosztolányi művek
"beszolgáltatására" hirdet novella- illetve verspályázatot. Az apokrif munkák 2001. március 15-ei határidővel beküldhetők drótpostán a webmaster@zetna.org.yu, illetve postán a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Köre címére (24400 Zenta, Pf. 56). A pályázat nyílt. A díjakat zsűri ítéli oda. Az első díj 3000, a második 1800 és a harmadik 1200 dinár.
A legjobb pályaművek az Interneten a zEtnán (www.zetna.org.yu), nyomtatásban pedig az Üzenet hasábjain jelennek meg.

------------------------------------------------------------------------

2. számú melléklet

Biopoétika
Emlékek a hóról

Beköszöntött a tél, a hosszú, esős évszak.

Régebben a tél a vastag hótakarók és a nagy elcsúszások ideje volt; írt róla egy barátom, innen tudom, innen emlékszem rá. És írt róla egy nagy, az egyik legnagyobb magyar író is. Arról, hogy a világháborús esztendők telein folyton havazott: "olyan hóvihar söpörte végig a várost, amilyen talán százötven évig sem jön megint". S ez ugyanúgy történelmi tény, mint a nagy ütközetek és a véres szabadságharcok. Kevéssé megbízható híradások pedig arról tudósítanak, hogy földi testvérünket a vulkánban, az Etnát most sűrű havazás emlékezteti gyerekkorára.

Ha utcáinkon, tereinken és parkjainkban nem is, de a város fölötti
magazinunkban - ha akarjuk - emlékezhetünk a hóra. A hóban ugrándozó kiscsókákra. Meg arra, ahogy Ottliknál a sűrű, lankadatlan hópelyhek lassan belepik Schulze (avagy nekünk jelenleg a Nagy Testvér) elhagyott lábnyomait.
Meg arra, hogy a metsző szélben kavargó hóförgeteg képében a hamu, a holtak pora kísért bennünket. És persze azt is tudjuk, miért nem kezd hullani a hó, amikor az angyal tüzes nyilat szegez Szent Teréz szívének; s ellenkezőleg,
miért hull oly kitartóan, oly lankadatlan bizalommal Vivaldi évszakainak L'Inverno - Allegro non molto tételében. Figyeljünk a pelyhekre esténként, amikor a hanyatló napban egyik a másik után hull puhán a fehér prémre: valami kísérteties érzés fog el, valami rejtélyes félelem ettől a rejtett, álomszerű, a földtől elszakíthatatlan létezéstől. A néma erdő, a hallgatag mezők, a bokrok és a gallyak, egyik sem mozdul. A szél az, ami játszik velük. Csak a piciny hópehely szabad: táncol az esti fényben.

Végül is a hó, mindenek előtt. A legfőképpen a hó, amely a város fölött remegő tájban felejtésre biztat. Vagy arra, hogy jusson eszünkbe, mi az, amire érdemes emlékeznünk.

Danyi Zoltán tematikus szerkesztő

 

Vissza az elejére

UngParty NetCafé